Tegnap délután a 4-es villamoson hagytam a táskám, benne minden iratommal, kocsikulccsal, lakáskulccsal etc. A Boráros téren szálltam le és már épp leértem a 2-es villamos megállójába, amikor rádöbbentem, hogy nincs nálam.
Egyetlen megoldást láttam: fel a lépcsőn és futás a villamos után a síneken, a Mester utca felé.
Rajtam csüngött a laptopom és még egy szatyor is, úgyhogy csak felülről súroltam Usain Bolt 200 méteren tartott világcsúcsának részidejeit:-). Már épp elérhető közelségbe került a Mester utcai megállóban álló villamos, amikor is egy srác toppan elém a megálló előtti járdaszigeten, kezében a táskámmal.
Mondta, hogy kétségbeesett, mikor látta, hogy leszállok a táska nélkül, mert fogalma sem volt, hogy mit tegyen a táskámmal (amit magához vett, nehogy valaki elvigye), de amikor látta, hogy futok a síneken, akkor megkönnyebbült, leszállt és elindult felém. Nem tudom, hogy melyikünk örült jobban. Engem a futástól az ájulás kerülgetett, sokkos állapotomban a nevét is elfelejtettem megkérdezni.
Kértem, hogy hadd háláljam meg valamivel, de Ő azt mondta, hogy nem fogadhat el semmit, mert ez természetes, hogy segített. Mondtam neki, hogy legalább, hadd adjak két puszit, mert megmentette az életemet:-)…megengedte, majd elsietett, hogy a következő villamossal elérje az induló vonatát.
Ez a srác egy hős. Nem volt S-betű a mellkasán, nem volt pók jelmezben és denevér fülei sem voltak.:-) Igaza van Philip Zimbardonak, hogy az igazi hősök köztünk járnak. Például együtt utaznak velünk a 4-es villamoson. Ezúton is újra megköszönöm neki, hogy nem maradt közömbös és bár lehet, hogy lekéste a vonatát, de nemcsak a táskámat adta vissza, hanem a hitemet is abban, hogy ebben, a morálisan szétzilált kis országban ilyen fantasztikus emberek is élnek:-). H
álás lennék, ha minél többen megosztanátok. Nem miattam, hanem miatta, aki sokkal többet érdemel, mint egy szétszórt nő 2 hála puszija:-). Hátha eljut hozzá a köszönetem ilyen formában is :-). Köszönöm.Edit
Leave a Reply